2016. december 6., kedd

Egérkék


Így karácsony előtt mindig összeszedek egy megfázást, nálam ez már éppen úgy hagyomány, mint a 23-i fadíszítés a barátokkal, bár az utóbbi fényévekkel jobb.. az idei megfázás viszont kitartó és hűséges volt, sehogyan sem akart megválni tőlem. De végre egy kicsit jobb lett, és ezt pontosan három faágszelet-egérkével kellett megünnepelnünk, mert mégis mi mással, ugye :-)
Ezeket az egérkéket annyira egyszerű előállítani, hogy le sem kellene írni - szinte csak a faágszeletek kellenek hozzájuk:






Ragasztópisztollyal egymáshoz rögzítettem a kiválasztott darabokat:





Akrilfestékkel arcot és egyéb részeket pingáltam nekik:





És ezzel szinte készen is lettek. Azért persze tettem egy pékzsinegmasnit a nyakukba, és farkincaként egy darab spárgát, de ez már két orrfújás között is bőven belefért. :-)





Ha egyszer újrakezdem, fatörzsszeletboltot fogok nyitni. :-) Ennél szebb-jobb alapanyag nincs... bármit lehet belőle készíteni, karácsonyi ajándékot vagy kísérőkártyát a csomagokra - és persze ilyen, igazán egyszerű egérkéket is. :-)



























2016. december 1., csütörtök

Világító orrú hóemberek


Egy tavalyelőtti adventi vásáron láttam először ezeket a mécsesorrú hóembereket, és azóta a neten is sok helyen jött szembe velem ez az ötlet. Mivel ennyi oldalon szerepel már, nem akartam én is elkészíteni, de amikor egy este a gyerekekre rájött az alkothatnék, "valami hóembereset", ami "akár dísz is lehetne a tányérok mellett" és "de csinálhatnánk valami világítósat is", e kritériumok közös halmazaként csak ez az ötlet ugrott be.
Így aztán végül elkészítettük a saját verziónkat belőle, és végül mégiscsak írok róla, mert megszerettük, és egy alapvetően nagyon gyorsan elkészíthető, látványos és gyerekbarát dologról van szó.

A miénk annyiban mindenképpen más, mint a hasonló verziók, hogy a hóemberek alapjaként régi CD-lemezt használtunk (a tavalyi CD-hóemberek után maradt még néhány lefestett darab) - ez azért különösen jó, mert sokkal stabilabb, mintha kartonból készítenénk, ráadásul a közepén van ugye egy lyuk, amin keresztül a LED-mécses bekapcsolható.
Viszont ha gyorsítani akarunk a dolgon, akkor teljesen jó megoldás a karton is, amiből egy CD-lemeznyi méretű kört vágunk ki és festünk fehérre.

Tehát nálunk volt CD mint kiindulási alap, a hóember középső részéhez pedig 7 cm átmérű kört vágtunk ki kartonból. Ennek a kisebb kartonkörnek a közepét kivágtuk ( egy százforintost rajzoltunk körbe rajta, ez volt a kivágandó rész) és ezt is ugyanúgy fehérre festettük, szivaccsal és akrilfestékkel:





Ezekből összekészítettük a hóember részeit - CD, középső kör, LED-mécses.
(Tudom, sokan idegenkednek a "nem igazi" mécsesektől, de gyerekekkel ez a legbiztonságosabb megoldás.)





Ragasztás következett: a kartonkört a CD-re, a LED-mécsest pedig a tetejére. Ez utóbbihoz a legjobb a gél állagú pillanatragasztó, mert a mécsesnek három apró lábacskája van, tehát egészen minimális felületen érintkezik csak a kartonnal, ehhez pedig erős ragasztó kell, hogy biztosan megfogja. 





A szem-száj-gomb rajzolás és sálkészítés mindig jó móka :-)
Kézként fehér zseníliapomponokat ragasztottunk a hóemberekre:





Ezután már csak egy kis plusz dekorációt tettünk a hóemberek kezébe, és ezzel készen is lett, tényleg gyorsan és egyszerűen. Azokat az ötleteket különösen szeretem, amelyek a lehetőségekhez képest egyszerűsíthetők: ezeket a hóembereket úgy is el lehet például készíteni, hogy nem festjük a köröket, hanem mindkettőt fehér kartonból vágják ki a gyerekek - így aztán végképp villámgyors barkácsötlet. :-)






















2016. november 29., kedd

Hópehely tobozokból


Nem tudom, ti hogy vagytok a hópelyhekkel, én minden formában örülök neki, ez az egyik kedvenc téli motívumom. Persze kinek nem :-) A hópelyhek titka talán az, hogy egyediek és megismételhetetlenek, ezt pedig akkor is tudjuk róluk, ha nem látjuk a részleteket... ráadásul a formájuk legtöbbször szimmetrikus, így mindig tökéletességet és egyensúlyt hordoznak. És ami nekem a legfontosabb, minden hópehely mesebeli hangulatot áraszt - ezt nehéz lenne észérvekkel magyarázni, de mégis így van. 
Úgyhogy amikor elkészítettem tavalyelőtt az óriási hópelyhet faspatulából, ez volt akkor a kedvenc dekorációm - aztán végül egy kislány beleszeretett, én pedig odaadtam neki. Így tavaly nem volt szép, nagy, hópelyhes díszünk, és idén sem lett volna, ha a gödöllői kastélykertben tett sétákon nem gyűjtünk sok-sok fenyőtobozt. Ezekről jutott eszembe az a gondolat, hogy meg kellene próbálni tobozokból készíteni egy hatalmas hópelyhet - és aztán neki is futottam, bár őszintén szólva teljesen biztos voltam abban, hogy nem nagyon ez fog menni, hiszen ennyi toboz komoly súlyt jelent, és a kartonból tervezett váz biztosan nem fogja megtartani a formáját... az eredmény pedig mégis az lett, hogy az elképzelés tökéletesen jól működött, úgyhogy arra gondoltam, megosztom veletek a folyamatot.

Előkészületként a tobozokat szétválogattam, méret szerint, hiszen ez az igazán nagy hópehely akkor mutat jól, ha nagyjából azonos méretű elemekből áll.





Ezután egy darab jó erős dobozkartont csíkokra vágtam:





Szintén kartonból vágtam egy 7 cm átmérőjű kört, és a dobozkartoncsíkokból felragasztottam a főbb ágakat. Mindegyik ághoz duplán használtam a kartont (tehát mindig két réteget ragasztottam egymásra), gondoltam, így jó eséllyel stabilabb lesz a hópehely. 






Ezután a középrészt lefedtem egy újabb 7 cm-es kartonkörrel.






A középrészre felragasztottam az első tobozokat (az összes ragasztást pisztollyal végeztem):






És tovább haladtam az ágakon:





Az ágvégekhez újabb, de sokkal rövidebb kartoncsíkokat ragasztottam ferdén, hogy szétágazzanak - ezeket is befedtem a tobozokkal.





A tobozokat nemcsak az alapra ragasztottam, hanem mindig egymáshoz is - így már közben láttam, hogy nem lesz gond a stabilitással, a hópehely tökéletesen merev lett, nem hajlott egy irányba sem. 
Nálunk fehérek a falak, ezért tudtam, hogy nem fog így sötétbarnán maradni, nekem így túl ridegen mutatott volna. Ezért fenyőből (a nem hullós fajtából) kis ágakat vágtam, és ezeket ferdén a tobozok közé ragasztottam. (Ez arra is jó egyébként, hogy elfedje a helyenként kilátszó ragasztót.)





Utolsó lépésként a tobozokat vékonyan lefújtam hóspray-vel, a hópehely hátoldalára spárgából akasztót ragasztottam, és feliratot készítettem rá a parafadugókból gyártott nyomdámmal.

Ahogyan a Gilmore-lányok esetében Lorelai szülinapi pizzája, ez is valószínűleg a világ sokadik legnagyobb tobozhópelyhe lehet. :-)




























2016. november 25., péntek

Rénszarvasok faágszeletekből


A rénszarvasok nagy-nagy kedvenceim, erről már többször írtam - pedig sokáig nem mertem nekikezdeni annak, hogy elkészítsem őket valamilyen kreatív formában, egyszerűen lehetetlennek éreztem a küldetést. Aztán egy kis bátorsággyűjtögetés után csak megjelentek a rénszarvasok a blogon, egyszer hungarocelltojásból, máskor papírgolyókból, sőt, még pezsgősdugóból is - és persze a kedvenc faspatulák sem maradhattak ki.
Most viszont faágszeletből készültek el a legújabb rénszarvasok - egyszerűen mert ezeknek a fakorongoknak különösen jól áll a szarvasszerep. Ugye, milyen jól tudok érvelni? :-)

Egyébként a Lidlben most éppen (tegnaptól) lehet kapni fakorongokat, nem nagy méretben, viszont egy egész dobozkányit adnak 599 Ft-ért, ami kimondottan jó ár. Akit érdekel, siessen, ahogy láttam, nagyon fogy...

A legeslegújabb rénszarvasokhoz tehát kikészítettem a faágszeleteket:





Vízzel elkevert akrilfestékkel lefestettem a korongokat - azért nem magát a tömény festéket használtam, hogy a fa erezete átlátsszon.





A fejnek szánt darabokra krémszínű foltokat festettem:





A fejeket és a törzseket ragasztópisztollyal rögzítettem egymáshoz.
Az orr helyére pici piros zseníliapompon került, a szemeket fekete papírból vágtam kis irodai lyukasztóval, a szájat alkoholos filccel rajzoltam meg, szarvakként pedig kis gallydarabokat ragasztottam a fejre.
Kézi fúróval két kis lyukat tekertem a törzsnek szánt darabok aljára, hogy a lábakat majd ide lehessen rögzíteni.





Így is lett: spárgából és fagyöngyből készültek el a lábak, amelyeket a kifúrt lyukakon húztam át.
Végül mintás szalagból sálat kötöttem a szarvasoknak, és ezzel el is készültek.






És még mindig a Miért éppen Alaszka? főcímjelenete jut róluk eszembe... ez már valószínűleg örökké így marad :-)